Forrás VGF szaklap:
„Hazánkban az erdők évi folyónövedéke kb. 11,7 millió bruttó m3, amelyből az éves fakitermelés 7,3 millió bruttó m3. Jelenleg a lakossági tűzifa-felhasználás kb. 1,5 millió m3 körül van, a fűtőművek cirka 0,07 millió, az erőművek 1,7 millió m3 faanyagot használnak fel” (Magyar Energetikai Társaság, 2015). A lakossági felhasználású másfél millió m3 nettó fűtőértéke 15,7 TJ. A szén- és a lignitfelhasználás 2011 és 2014 közötti átlaga kb. 6, illetve 3 TJ (Beszámoló jelentés a Kisméretű Szálló Por Csökkentés Ágazatközi Intézkedési Programjáról 2015., OMSZ adatok).
Ezeket figyelembe véve az erdők faállománya mindig nőni fog. Különösen, ha megvalósul az amit a következő cikkemben említek.
A felhasználható tűzifa nedvességtartalma kályhák és kandallók esetében 15% alatti (a jó hatásfok, a magas tűztérhőmérséklet és a kátrányosodás elkerülésére), míg a faelgázosító kazánoknál 20% alatti. A légszáraz állapotot (15% alatti nedvességtartalom) a feldarabolt tűzifa másfél éves, fedett, szellős helyen történő tárolásával érhetjük el. A nedvességtartalom növekedésével nemcsak a fűtőérték romlik, hanem többszörösére megnő a szállópor-kibocsátás (PM10) is. Ezért lenne nagyon fontos a fakereskedelem során kötelezően feltüntetni a szállított áru nedvességtartalmát, és megoldani azt, hogy a lakosság rászoruló rétegének állami segélyként, ősszel kiosztott tűzifa ne friss kitermelésű legyen, hanem előtte szakszerűen tárolt, lehetőleg elérve a légszáraz állapotot. Így mondhatnánk, hogy a tűzrevaló fa nem csak szén-dioxid-semleges és független energiaforrás, hanem környezetkímélő is.
Egy hozzászólás “Fontos a fenntartható erdőgazdálkodás és a jó minőségű száraz tűzifa” bejegyzéshez